Miskolc az Északi középhegység legfontosabb helyén, az un. Miskolci-kapuban fekszik; a borsod-zempléni tájaknak nemcsak földrajzi központja, hanem a különböző tájegységek találkozópontja is. A város körül körcikkszerűen találkoznak egymással: a Bükk hegység, a Cserehát, a Zempléni-hegység és az Alföld szegélye. A háború után a város gyors ütemben újjáépült, a régió egyik ipari központjává vált, hatalmas gyárak, lakótelepek épültek, 1949-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem is itt létesült.  A forradalom áldozatainak emlékét több helyen jelöli tábla. A 60-as 70-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakosság száma jelentősen megemelekedett, a megnövekedett igények orvoslására hatalmas lakótelepek épültek a Kilián városrészben, a Szentpéteri kapuban, és létrejött az Avasi lakótelep, ahol napjainkban több mint 35 ezer ember él. A 80-as évek közepén kezdődött a Belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig tart. A város ütőere, a Széchenyi utca, bevásárló utcaként díszburkolatot kapott. A 100 éves villamoshálózat is megújul. Megélénkült a kereskedelmi- és a bankélet. A 90-es évek Miskolca elindult azon az úton, hogy egy dinamikusan fejlődő polgár várossá váljon.A Millecentenáriumra a Kossuth utcán felavatták Varga Éva szoborkompozícióját és a Dísz téren Jószay Zsolt Szent István királyt ábrázoló szobrát. Napjainkban Miskolc az észak-magyarországi fejlesztési régió központja.